Kicsit sem értem

 Alcím:Visszatekintés és beszámolók

(Tudom, hogy ez rajtam kívül senkit se igazán érdekel, vagy nem igazán érdekes, de nekem ez most fontos.)

Tegnap volt éppen fél éve, hogy regisztráltam a váras játékban. Tegnap volt az is, hogy befejeztem második váramat is. Még néhány ezer katonát kell képeznem benne, mert az a hülye picsa legyilkolta a berszerkereim egy részét, de hajnal kettőre elkészül az emlékmű, és kész. 

 Így, ott lesz 20ezer berszerker, és 4ezer kétszáz keresztes lovag. A másik várban szintén van 20e berszerker. A kicsi két vár köztiben 5ezer. Az 45ezer, meg majd 10ezer keresztes lovag összesen. Ennyivel már el lehet indulni ahhoz, hogy méltóan befejezzem ezt az egészet. 

Most van 11 váram. Igaz, hogy ebből egyet felajánlottam, de nem kellett, hát elvesztem máshogyan. A 11-ből talán egyet meg tudok rendesen védeni, bár a többi se megy majd könnyen, de nem számolok velük. Főleg így, hogy az a rébék még a védőimet is kinyírta. Cseszhetem, hogy ott van 11ezer szabad munkás a várban, és csak arra vár, hogy katonát képezzek belőlük, ha most bekapnék egy támadást, hiába mondanám, hogy ott van szabad munkás, lehetne belőlük jó védő... Na meg ez, majd csinálsz újakat, na ez a biztatás mérgesített fel a legjobban. Mert ha valóban védés közben esnek el, akkor azt mondom, hát igen, hősi halottak lettek, megtették, amit megtehettek. De így?

Annak idején amikor Sambora lefoglalta az első váramat, azt sem tudtam, milyen katonát képezzek. És milyen boldog voltam, amikor elkészült az ötszázadik keresztes lovagom. Amikor a hatszázadik elkészült, mellettem lévő faluban a vezérünket támadás érte. Kérte, hogy aki tud, küldjön segítséget. Én marha, mert hát szomszédom volt, és mellettem, és hát mégiscsak a Vezérem, átküldtem neki mind a 600 keresztes lovagom. Akkor még nem tudtam, hogy a keresztes lovag nem védő játékos. De ő sem mondta volna, senki nem mondta volna! ott volt nála néhány napig a 600 lovag, és nem történt semmi. Megkérdeztem a nővéremet, aki hasonló stratégiai játékban játszik, hogy szerinte mit tegyek. Ő mondta el, hogy hívjam haza a katonáimat, mert nincs rájuk szüksége a bölcs vezérünknek.

Na, ezt nem tudom miért meséltem el... ja, hogy a védőim meghaltak, de nem úgy, ahogy illett volna.  Mert ha elbénáztam volna, vagy nincs több védőm és szét kell tárni a kezem, hogy ennyi, de bassza meg, ott lett volna a lehetőségem!! Akkor is hal meg néhány katonám, de értelme lett volna haláluknak. Így meg? teljesen olyan volt, mint Samborával: Gyere baszd meg, tied, viheted!

Na, még egyszer ilyet nem csinálok. Ha veszni kell, hát vesszen mind, de az övéi se éljék túl! 

Alcím : Avagy egy szar nap története

Kezdődött azzal, hogy fel akartam ébredni egy bizonyos dologért, és 10 perccel később riadtam, ami ugye azt jelenti, lekéstem a bizonyos dolgot.

A többi már csak jött sorba. 

Tudom, faszság az egész, és én vagyok a hülye, hogy így berágtam, de most nagyon szarul esett. 

... bassza meg ...

Ilona napja.

Ezen a napon, valamikor régen, valahol egy nagyobb faluban, egy földutas utcában, egy öreg, gondos kezek által művelt kertben, Nagyapám levágta nekünk az első fürt csemege szőlőt...

S míg a lépcsőn ülve majszoltuk a néha még savanykás szemeket, odabent a házban, az igazi tyúkhúsleveses ebéd után, borral koccintottak szüleim nagyszüleimmel, Ilona napja alkalmából...

Maradhattam volna Történet kategóriában, mert már olyan régen írtam, hogy az már szinte történelem, és ha belefognék, mi minden történt, egy komplett Történet születne.

Hogy miért nem írtam eddig? Több okot is sorolhatnék, de a legnyomósabb indokom egyszerű és igaz: lustaságból.

(meg nem is nagyon volt már kedvem nyavalyogni, mert mostanában elég sűrűn azt tettem)

De most nem fogok nyávogni. Konkrétan lenne miért, de kinek nincs baja?

Elmesélem inkább, hogy mentünk volna Németországba. Azzal a busszal, ami a német gyerekeket vitte vissza, egy éjszakát töltöttünk volna ott, és másnap indulás vissza, Magyarországra.

Bevallom, a buszos út miatt nem igazán volt kedvem menni. Tízen órát utaztunk volna, aztán megérkezünk hullafáradtan, és reggel irány vissza.

Így én annyira nem keseredtem el, hogy nem mentünk. 

Egyébként jól vagyok. Mármint egészségileg. Ez nem mellékes, ugye?

No de, mi lenne, ha kisbabám lenne?

Bár sosem voltam egy mérlegelő típus, de mérlegre tenném a mellette és ellene szóló érveket.

Mellette: szeretem a gyerekeket, szeretnék még gyereket, szeretnék még egy kisfiút is, nem vagyok még olyan öreg, és ahogy a nagyszüleim mondták: ahol 4 éhes száj van, ott az ötödik sem maradna éhesen.

Ellene: egyre türelmetlenebb vagyok, egyre kisebb a ház, és nem csak az ételre valót kell előteremteni egy gyermek felneveléséhez, no és újabb évek itthon...

Azt nem fogom írni, hogy megváltozik a testem, fájni fog a szülés.

Ezek a velejárói, úgymond, a szükséges rosszak. Egyébként én igenis izgató kismama voltam! (o:

Kicsit olyan, mint a bálna, de izgató bálna. :-D

Na de ezek csak gondolatok.  Melyeket virtuális papírra vetettem. Nincs benne nyavalygás, sem panasz.

Csak gondolatok, semmi egyéb.

Holnap új nap, új hónap, s talán valami új kezdete is...

De ne szaladjunk annyira előre, még július van, és tekintsünk kicsit vissza...

  Elkészült a nappalink egyik falára az a kép, amit én választottam, és együtt, mindannyian festettünk fel. Megmutatom, mert szerintem, nagyon jó lett!

Augusztus az egyik kedvenc hónapom. Talán most sem okoz majd nekem csalódást...

Most menj, ha menned kell...

Ma 1 éves a blogom!

Igaz, hogy azért "született", mert akkor nagyon el voltam keseredve, és kellett valami tiszta, amit kedvemre szennyezhettem szavaimmal, gondolataimmal, és néha könnyeimmel, de nincs ezzel most már semmi baj. Ha belegondolunk, minden születés véres, fájdalmas és könnyes. Aztán elmúlik ez a pillanatnyi rossz, és nem emlékszünk másra, csak a születés magasztos pillanatára.

Én sem emlékszem már, mi volt pontosan az a rossz és fájó dolog, ami miatt létrehoztam ezt, és elpusztítottam előző naplómat. De már nem is lényeges, az idő - és most nem közhelyes akarok lenni -, begyógyította a sebeket.

Itt szeretném megköszönni (mint egy Oscar átadás :-), Szüleimnek, Férjemnek, Gyermekeimnek!) azoknak, akik ez alatt az egy év alatt velem maradtak, elkísértek, figyelemmel kísértek, és azt hiszem, bátran írhatom, szerettek is! Köszönöm Marleine-nak, Rosenrot-nak, Menjenabusz-nak, hogy kitartottak mellettem akkor is, amikor igazán mély ponton voltam, akkor is, amikor sületlenségeket írtam, és akkor is, ha velem örültek! 

Örülök, hogy itt voltak, és remélem, maradnak is, míg csak én is maradok! De örülök az "újaknak" is, és kívánok nekik is újabb egy év kitartást mellettem, igyekszem nekik sem okozni túl sok csalódást!

Szép, de igaz szavak után kicsit vissza a mindennapokba, vagyis a játékba!

Megszegtem a magamnak tett fogadalmam, hogy nem szólalok meg a fórumon. Tettem ezt azért, mert játékostársam szabin van, így a kutya sem szól hozzám, (én se a kutyához!:-D) na meg azért is, mert néha olyat írnak, hogy szívem szerint moderálnám az egészet!!

Azt írja egy hadügyes fórum topikban az egyik: Kinek kell néhány feka?

Na hát az én naiv énem ezt nem hagyta. Megkérdeztem, mi az a feka. S jött a válasz: fekete lovag, és hogy ez egy szleng.

Oké, gondoltam, hogy szleng lesz, de Ő NYITOTTA A TOPIKOT! -könyörgöm, akkor ne kezdjük már szlengekkel! 

Más: az egyik játékos benyögi, csak mert körülötte van egy játékos, aki egy nagyobb klán tagja, hogy azzal a nagyobb klánnal nem kéne Megnemtámadási egyezményt kötnünk? Erre én írtam, hogy akkor kivel játszunk, ha mindenkivel megnemtámadásit kötünk, erre vezérünk is lehurrog, hogy a gondolat megérne egy misét, és van itt még jó pár klán, akivel játszhatok. Meg magammal is - csak ezt kellett volna hozzá írnia, és lépek is az egészből!

Továbbá: voltak, vagy vannak a választások, hogy ki, vagy kik szeretnének régióparancsnokok lenni. (A Diplomata választásról már írtam, na az volt még korrekt! ) Erre látom a tagoknál, hogy nem rég érkezett játékos, aki egy hete még egy másik klán tagja volt, és már Parancsnok!!! És bazdmeg, még a neve mellett ott a régi klánja betűjele, de már NÁLUNK parancsnok!!!

Hát azt mondtam, nyávogó macska legyek, ha értem, mikor jelentkezett erre a pozícióra és mikor történt meg a megválasztása.

Úgyhogy a terv és a cél megacélosodott bennem ezek után! Na ahhoz kell igazán nagy türelem és idő! A két faktorból a türelem az, amellyel kicsit hadi lábon állok. Időm van, de sürgetném, egyre türelmetlenebbül. Rossz ómen, tudom...

-Csak türelem, Yeratel, csak türelem! S ha elszánt vagy, valóban rózsát teremt!

Akkor megmutatom, min-mit dolgoztunk a múlt héten. Le kell írnom, mielőtt gyönyörködnénk, hogy a fal halványzöld volt, a mennyezet barackvirág színű. Ja, és ez nemes vakolat volt, amit első napon le kellett kaparnunk!

Így lett a fal napsárga, és a mennyezet milkalila. :)

A kis előszoba ennek az ellentettje lett, milkalila fal és napsárga mennyezet.

De beszéljenek helyettem a képek:

És az előszoba:

Üdv mindenkinek ezen a júliusi, forró nyári napon! Rég voltam itt, mert nagy fába vágtuk a fejszénket! Szerintem kifogtuk az év legmelegebb hetét, és mi éppen akkor festettük ki a nappalinkat. Mondnom sem kell, a meleg jobban kivette az erőnket, mint maga a munka. De nem mondom, megérte, mert nagyon szép lett, valóban meg lett a munkánk gyümölcse!

S térjek kicsit falvaim ügyére is. Bár azt mondtam, 7-nél nem kell több, mégis megszereztem egy nyolcadik falut is. Ott lett elhagyatott, közvetlen közelében az egyik nagyobbacska falvam mellett. Elsétáltam érte kétszer, és így lett meg a nyolcadik csoda. De marha vagyok ám, -így utólag megmondva- mert legalább egy olyat választhattam volna, amellyel már nem kell többet szenvedni! No de, majd lesz egyszer olyan is!

Másik dolog, amiről írnék, ez a szövetség ügy. Lehet azért, mert olyan, mint a házasság: kötöttségekkel jár :) - nekem nem nagyon fekszik.

Leírom, mi nem tetszett, és tetszik még most sem. Azzal kezdődött, hogy van  A játékos valahol. Van két falva. Többször támadták, jelezte a fórumon, hogy védelmet kér a szövetségtől. Erre a válasz: Nagyon messze vagy, ha átköltöznél ide a közelünkbe, segítünk bármikor. Erre A játékos körlevélben! közli mindenkivel, hogy átadja két falvát a szövetség szövetségesének, és közelebb jön.

Elmondtam egy játékostársamnak a véleményemet erről - s bár nem értettünk egyet- feledésbe merült volna részemről ez az ügy, (bár A játékos  innentől az én szemembe egy senki) ha nem történik majdnem hasonló dolog. B játékos szintén valahol, jelezte, támadják, valószínű, hogy foglalják is, segítséget kér. Erre a válasz: Bocs, messze vagy, de ha elfoglalnak, gyere ide közel hozzánk, kezd itt újra a játékot, és akkor tudunk majd segíteni!

Erre jött a játékostársamtól a válasz, hogy hazudnom kellett volna neki, hogy segítek, tartsál ki? Természetesen nem. De ez olyan számomra, mintha minket itt elöntene a Tisza, és jeleznénk, hogy segítség kellene, és azt felelné nekünk Viktor: Nincs gond Yeratel, ha elviszi a házad a Tisza, gyere ide Budapestre, és itt tudok segíteni.

Lehet, hogy ezt felelné... na de most  ebbe ne menjünk bele! 

Aztán, volt az a kis affér, hogy én válaszoltam egy ártatlan kérdésre, amely nem nekem lett feltéve, de a fórumra lett felrakva. A fórum nyilvános, tehát az felel rá, aki akar. Ám, a kérdező úgy érezte, személyeskedés volt részemről a válasz, és törölte a hozzászólásom! Oké, már elnézést kér, nem azért írom le, hogy újra megtegye.  Nem kell az elnézése, a bocsánatkérése! Csak felháborít, amikor az emberek hatalmat, jogokat kapnak, és nem tudnak élni vele. 

Egyébként elgondolkoztam, hogy jó volna diplomatának lenni ott a szövetségben. Meg is kérdeztem egy játékost, mi a feladata a diplomatának. Elmondta, és míg gondolkoztam, visszatért (?) egy volt játékos, aki a régi szövetségben volt diplomata, és most beírta a fórumon, hogy Mától én vagyok a diplomata xD (ikszdé!!) és erre a válasz: igen, a diplomata státusz elkelt. BAZDMEG!!! akkor én beírom, hogy mától én vagyok a főfővezér, és akkor az lesz a válasz: Igen, a főfővezér státusz elkelt?? Ez így működik?? 

Én elhiszem, hogy a régi szövetségben ő volt a diplomata, azt is el tudom hinni, hogy kedves, aranyos ember, csak a dolgok nem így működnek, - vagyis nem így kellene működniük!

Még jó, hogy nem jelentkeztem. Mi ciki lett volna... (na ez az ikszdé, nem az ő dumája!)

Szóval, érik bennem rendesen, hogy elhagyom a szövetséget. Baromira nem izgat már, hogy akkor védtelen leszek. Na és? Azért jöttem volna, hogy játsszak.

S csalódtam magamban is! Hol az elhatározás, hogy olyan "nagy" legyek, hogy nekimehessek bátran Samborának? És rágódok itt olyan faszságokon, mint a szövetségi ügy... Szánalmas hozzáállás.  

Az biztos, ezt már előre tudom. Ha letámadnak, és az összes falum elfoglalják, és elölről kezdeném, újra a véletlen gombra nyomnék, hogy oda tegyen a gép, ahová csak szeretne. 

Még, jó, hogy megvan nekem ez a kis blogom. Itt azt írom le, amit csak akarok! Nem törölheti más, csak ÉN! S még jó, hogy itt minden rang az enyém. A fővezér, a diplomata, a védtelen játékos, és a nagyszájú hősnő.

A többi meg: majd lesz valahogy...