Kicsit sem értem

Azt senki nem kérdezi meg, mit érzek.

Mondjuk, aki megkérdezhetné, pont annak nem mondanám meg. Aki meg csak úgy megkérdezhetné, nem kérdezi meg.

Mit érzek? Haragot. Pedig tudom, a harag a legrosszabb tanácsadó.

Higgadt kellene maradni, és akkor nem követnék el ostoba mondatokat, sms-eket. De hogyan maradjak higgadt? Bármiről, ha visszagondolok, csak a haragot érzem. 

Haragszom, mert elárulta titkainkat. Titkainkat, melyeket - szirupos közhellyel - sírba kellett volna vinnünk. Én sem fecsegtem, pedig, nő vagyok. Ráadásul, elmondása szerint olyan embernek beszélt a titkainkról, aki (akkor még!) nem is volt fontos. 

Jah, ha ez így működik, akkor én is elkezdek beszélni!

- Nem fontos ki vagy, gyere, és mesélek! Kérdezz, mik azok a titkok, amiket el kellett volna temetnünk, hogy soha ne kerüljenek napvilágra.

S én mesélek majd. Nem vagy fontos számomra, de mesélek egy olyan emberről, aki fontos volt nekem. 

Rájöttem, ha tudok mesélni Neked, aki nem is fontos nekem, egy olyan emberről, aki fontos volt, már nem is fontos, már nem is számít. Már nem érdekel, hogy a titkok, melyek azt hittem, örökre homályba maradnak, most kiteregetjük a kötélre, hadd vigye őket a szél.

Ha elmondom a titkokat, talán megkönnyebbülök. Akkor nem harag lesz bennem, hanem megvetés. 

A titok átalakul kibeszélt emlékké, a harag vállmegvonós közönnyé. 

Legyen így, mert én már meg akarok szabadulni a haragtól és a titoktól!

Visszatért a hűtlen, jobbik énem.

Az a másik lusta és elbizakodott volt. Azt hitte, nem kell már neki a régi naplója, van kivel megosztania néha butácska, néha nagyon is elgondolkodtató gondolatait. S lám, elment a hallgatótárs, s visszatért a régi, hűtlen énem.

S kérdem én, megmaradt nekem, vagy az utókornak a neki elmondott szavaim, gondolataim? 

Nem is kell válasz, hát persze hogy nem. Égbe kiáltott szavak voltak, elvitte a szél, nem maradt belőlük semmi.

Valóban semmi, mert megfigyeltem, az agyam,  annál az utolsó beszélgetésnél, mint egy felvevőkészülék, rögzített mindent. Mindent, illatokat, színeket, tetteket, és persze szavakat. S ez az utolsó "felvétel" letörölte az előző több száz kimondott, elmesélt, elsuttogott gondolatot.

Nem tudom,miért van ez így. Miért a rosszat örökíti meg, és nem azt törli ki azonnal? Nem tudom, de tény, hogy így van.

Azt is megfigyeltem, a lelkem is máshogyan reagál, mint a boldog-békeidőben. Hiszen, régen, a békeidő előtt olyan sokszor álmodtam. S ha másért nem is, de eljöttem ide, megörökíteni magamnak, és aki elolvassa, mit álmodtam éjjel. De beköszöntött, így aztán, gondolom a lelkem megnyugodott, és az álmaim elhagytak. 

Most pedig, visszatértek, ahogyan a hűtlen, jobbik énem is.

Már két este Odival álmodtam. Valós volt, élethű. Sírt álmomban. Utánam sírt.

Tudom, hogy jelent valamit, de még nem jöttem rá, mit. 

Az biztos, a lelkemben újra nincs béke, visszatértek az álmok, és visszatértem ide is. 

Nincs ezzel baj, bár a hűtlen, de a jobbik énemet visszakaptam.  

Annak idején, a régi blogomban mindig ez volt a gondom, mi legyen a cím. Akkor azt gondoltam, jobb, ha csak számozom.

Kipróbáltam, mégsem volt jó. 

Hogy mi volna a jó nekem?  

Nem is tudom... csak azt, most nem tudok ennek címet adni. 

No, de vágjunk bele!

Dolgozni kezdtem január 3-tól.(mármint igazi, bejelentett, rendes, hivatalos munkahelyen!)

Jó érzés.  

Jó ott lenni.

Nem álmaim munkahelye, munkaköre, de jó ott. 

Szülinapom is volt. 

Ehhez mit is írhatnék? 

Visszagondoltam az előzőre. Hittem, akartam, terveztem.

Némely megvalósult, némely nem.

De idén nem estem abba a hibába, mint tavaly.  Egyszerűen csak elfogadtam.

Volt, amiben csalódtam. Helyesebben: akiben. De volt, akiben kellemesen csalódtam. Na de, egy évvel öregebb lettem, és bölcsebb is, talán...

Még akartam valamiről írni, de hallgatok.

 ...

1. Új esztendő beköszön
    régi könyvben új lap
    új topán a küszöbön
    ég küszöbén új nap.
           Ej haj dús az év
           minden jót igér,
           minden napja cél és
           minden éje kéj.

2. Vízkereszt: a világ vár
    csillag ég az égen
    Gáspár, Menyhért, Boldizsár
    jönnek a tevéken.
           Ej haj szép az év,
           minden napja szép,
           minden éj egy álom
           minden nap egy kép.

3. Gyümölcsoltó: boldogan
    angyal kél a szélben,
    a Megváltó megfogan
    tiszta szűz méhében.
           Ej haj mély az év,
           minden napja mély,
           születés a nappal,
           foganás az éj.

4. Kelj vasárnap Palmárum
    bujj elő, zöld zsenge:
    Krisztus urunk szamáron
    megy Jeruzsálembe.
           Ej haj nyől az év
           bársony barkaként:
           barka síma, bársony
           macska talpaként.

5. Nagypénteken délután
    szél nyög a kereszten,
    fenn a bús Kálvárián
    meghal a bús Isten.
           Ej haj bús az év,
           minden napja bús,
           nappala borús és
           éje háborús.

6. Husvét reggel felragyog
    alleluja szólal,
    sírból Krisztus kilobog
    piros lobogóval.
           Ej haj, halál ellen
           balzsamír az év,
           mert a nap feltámadás
           és az éj csak rév.

7. Piros Pünköst mosolyával
    piros rózsa éled:
    tüzes nyelvek záporával
    harmatoz a lélek.
           Ej haj, lélekév!
           meghal, mégis él:
           az eleven napnak 
            szelleme az éj.

8. Péter és Pál: Damaskus,
    fény kel az útporbul:
    Paulussá Saulus
    lováról lefordúl.
            Ej haj csodaév
            fordul és cserél,
            minden éjből nap lesz,
            minden napból éj.

9. Szent István a vánkoson
    nyújtja koronáját,
    Magyarország köszönti
    régi patrónáját.
           Ej haj örök év
           örök reménység,
           ahol a föld nem segít,
           megsegít az ég.

10. Névnap: Mária neve
      zengi át a tengert,
      kit az Isten eleve
      anyja gyanánt szentelt.
           Ej haj gyöngy a nap.
           Gyöngyfüzér az év:
           minden nap egy névnap,
           minden gyöngy egy név.

11. Mindenszentek: hideg ősz,
      bolyg a szellem fázva,
      fázó népség temetőz
      sírokon gyertyázva.
           Jaj az év temető,
           mindennap egy holt,
           minden napra minden éj
           ráírja, hogy: Volt.

12. Fenyőillat: Karácsony
      Betlehem és jászol:
      fügén élsz és kalácson,
      de a szíved gyászol.
           Szép az év, szép a nap,
           de a szíved oly bús:
           Volt egy gazdag kisgyerek,
           aki most vén koldús.

13. Tizenkettő: tik, tak, tik...
      Évet év most veszt el:
      Versbe tizenharmadik
      az öreg Szilveszter.
           Klepetusán - ő az év -
           minden gomb egy nap:
           gimbeli-gombolja
           s megint belekap.

1911.

Ezzel a verssel kívánok minden olvasómnak, barátomnak, szerettemnek nagyon sok örömet, boldogságot, sikerereket a 2011-es esztendőre!

Odika Életem!

Boldog szülinapot!!!

Úgy elmesélném valakinek, főleg olyannak, aki egy kicsit ismer.

Legközelebb...

......................................................

Ó emberek, gondoljatok ma rá,
Ki Betlehemben született ez este,
A jászol almán, kis hajléktalan,
Szelíd barmok közt, édes bambino,
Kit csordapásztoroknak éneke
Köszöntött angyaloknak énekével.

Ó emberek, gondoljatok ma rá,
Hogy anyja az Úr szolgáló leánya
És apja ács volt, dolgozó szegény.
És nem találtak más födélt az éjjel
A városvégi istállón kivül.

Ó emberek, gondoljatok ma rá,
Kit a komor Sibillák megígértek,
Kit a szelíd Vergilius jövendölt
S akit rab népek vártak, szabadítót.

Ó emberek, gondoljatok ma rá,
A betlehemi kisded jászolára,
Amely fölött nagyobb fény tündökölt,
Mint minden földi paloták fölött.

Ó emberek, gondoljatok ma rá,
Augustus Caesar birodalma elmúlt,
Az ég és föld elmúlnak, de e jászol
Szelíd világa mindent túlragyog.

Ó emberek, gondoljatok ma rá,
Ki rómaihoz, barbárhoz, zsidóhoz,
A kerek föld mindegyik gyermekéhez
Egy üzenettel jött: Szeressetek!

Ó emberek, gondoljatok ma rá,
És hallgassátok meg az angyalok
És pásztorok koncertjét, mely e szent éj
Ezerkilencszázhuszonhároméves
Távolságából is szívünkbe zeng.

2011. január 3.- tól én is dolgozó nő leszek.

Fura érzés.

Várom, és félek tőle. 

Mindazok, kik ezt olvasva elmosolyodnak, és azt gondolják, mit kell ettől félni, halkan megjegyzem; ne tudják meg sohasem, mit kell ettől félni.

2001 -ben, pontosan 10 éve volt az utolsó, hivatalos, bejelentett, igazi munkahelyem.

Hamarosan, szintén januárban, szülinapom is lesz. Pontosan 10 éve hallottam azt a mondatot: "ha nem ennyi idős lenne, nem élné túl".

Túléltem.  10 évvel idősebb leszek.

No, és még egy pici múlt. 2 éve, december 15-én kezdtem először blogozni.

Az első hozzászóló az akkori blogomhoz pontosan 20 nappal később, a szülinapom előestéjén volt.

És 20 osztva 2-vel, az ugye 10...

Ezt az egyet nem tudom megadni.

Nincs időm. 

Most nincs.

Volt, de elfogyott.

Eltékozoltam.

Mire? Mindenre-bármire-akármire.

Elfolytak kezemből a percek. Elrohantak az órák. Elsuhantak a hetek. Elszálltak az évek. ...

Most nincs időm.

Végtelennek tűnt, mikor még volt.

Most egy kis időnek is örülnél!

Elfogyott, elherdáltam.

Egyre megyek "állásinterjúra".

Tényleg nincs sok időm...